Helyi értéktár

 

1. Összetartozás emlékmű

A nemzeti érték megnevezése:
Összetartozás (Tát)

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Összetartozás napi emlékművek,

A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Tát

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:
1920. június 4.
Trianon békediktátum

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:
2010. június 4.
Összetartozás Napja

 


2.  Táti Mazsorett Formációs és Tánccsoport

A nemzeti érték megnevezése:
Táti Mazsorett Formációs és Tánccsoport

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Megyei értékek,
Kulturális örökség,

A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Tát

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

A Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar­ szoros baráti kapcsolatot alakított ki a bajorországi Schrattenbach település zenekarával, akik 1991-ben látogattak el a magyarországi településre. Viszonozni akarták a szívélyes bajor fogattatást, ezért nem csak zenével, hanem tánccal is szerettek volna kedveskedni nekik. Mivel a fúvószenéhez leginkább – az akkoriban még kevésbé népszerű és ismert – mazsorett tánc illett, ezért Kátai Ferencné a kultúrház igazgatója megalakította az első táti mazsorett csoportot, ami 25 fővel kezdett el működni, nagy lelkesedéssel. Meg kell említeni Holubné Kogler Katalin táncpedagógus nevét, aki az első koreográfiát készítette és tanította be. Később Udvardiné Kollár Ildikó vette át a csoport vezetését, aki három évig volt velük. Ez alatt az idő alatt már nagyon szép sikereket ért el a csoport. Többször jártak külföldön: Ausztriában, Németországban, de itthon is nyílt lehetőségük fellépésre. A következő időszak Hasenbech Melinda és Schalk Tímea nevéhez fűződik. Melinda távozása után a csoport vezetésével kapcsolatos teendőket a mai napig Schalk Tímea látja el. A csoport létszáma a kezdeti 25 főről mára közel 100 főre növekedett. Három korosztály négy csoportban dolgozik: mini, kadét A, kadét B és felnőtt. Repertoárjukban megtalálhatóak a klasszikus mazsorett, menettánc mellett a show táncok is. A csoport kellék és ruhatára minden évben gazdagodik a közönség legnagyobb tetszésére.

A rengeteg hazai fesztivál és verseny mellett már egyre többször hívják őket külföldre is. 2003-ban Olaszországban (St. Leonardban), egy uniós versenyen show tánc kategóriában a táti zenekarral együtt 3. helyezést értek el. 2005-ben a csolnoki zenekarral vettek részt egy Németországban rendezett versenyen, ahol szintén fergeteges sikert arattak. 2005-ben látogattak el a németországi Buseck-ba, (Tát testvértelepülése), ahol a három nap alatt három helyszínen léptek fel a formációs tánccsoporttal együtt. 2006-ban nyílt lehetőségük arra, hogy a táti fúvószenekarral elutazzanak Máltára, Sliemába, ahol egy fesztiválon vettek részt. 2012-ben Franciaországba és Belgiumba látogattak. Eleget tettek egy erdélyi meghívásnak. Az olaszországi Perugia után Horvátországban mutatkoztak be egy fesztiválon, mindkét helyszínen másodszor is vendégül látták őket, 2014-ben, illetve 2016-ban. Rendszeresen fellépnek külföldi testvértelepüléseik rendezvényein is. Az együttes 2016-ban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját.

Csoportvezetők: Szabó Noémi, Filip Dóra. Művészeti vezető: Schalk Tímea

2011-ben a mazsorett csoport lány tagjai fiúkkal egészültek ki, és hozták létre a Formációs Tánccsoportot. A kezdeti 12 fős létszám mára megduplázódott. A jelenlegi felállásban 6 éve dolgoznak együtt. Repertoárjuk standard, latin táncokból és show formációkból áll. Állandó résztvevői a község rendezvényeinek, de szívesen tesznek eleget a környező településekről érkező meghívásoknak is, valamint külföldön is többször jártak már a mazsorett csoporttal közösen. Láthatjuk őket bálok megnyitóin, céges rendezvényeken és fesztiválokon is. Három korosztályban dolgoznak: kadét B, kadét A és felnőtt. A csoport létszáma 45 fő. Művészeti vezetőjük Schalk Tímea.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

A Táti Mazsorettek – az Asszonykórushoz hasonlóan – nagyon népszerűek a megyében. Zenekari találkozókra, falunapokra és egyéb különböző rendezvényekre hívják őket, amit rendszerint el is vállalnak. Ez nem kis anyagi és idő-ráfordítást jelent a csapatok számára, de ők szívesen vállalják a fáradalmakat, hogy Tát és a megye jó hírét szélesebb körben is terjesszék. A sokgenerációs csoportjaikkal példát mutatnak a térségben, aminek már szemmel látható követőik is vannak más településeken. Rendkívül jó hatással van a fiatal lányok nevelésében. Fizikai állóképességük, tartásuk és fegyelmezettségük rendkívüli mértékben javul a szülők örömére és persze a közönség örömére is. Kevés olyan Komárom-Esztergom Megyei település van, ahol nem szerepeltek volna. Ők is a falunapok kedvenc szereplői, de a bányásznapi dorogi felvonulások és az idegenforgalmi rendezvények is szívesen látják őket. Nemzetközi kapcsolataik is széles körűek, és abból, hogy gyakran visszahívják őket a különböző fesztiválokra kitűnik, hogy amit csinálnak, az magas színvonalon teszik. Úgy gondoljuk, hogy a kitartó, példamutató munka és közösségszervezés, több generáció kinevelése méltóvá teszik őket a Megyei Értéktárba való bekerülésre.

 


3. Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar

A nemzeti érték megnevezése:
Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Megyei értékek,
Kulturális örökség,

A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Tát

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

Tátnak már az előző századfordulón volt zenekara, melyet 1930-ban a perbáli Pregitzer Mátyás, mint képzett zenész vezetett. Később Őt a táti Keil Mihály követte, aki 1960-ig dirigálta az együttest. Az akkori helyi vezetés támogatásának hiánya miatt a zenekar feloszlott. Ekkor a zenekar öt régi tagja a sok évtizedes kottákat ládákba csomagolta és titkos helyre elzárta. Megegyeztek abban, hogy csak akkor lehet azokat újra elő venni, ha a táti dalok tolmácsolására alkalmas zenekar alakul újra a faluban. Hosszas szervezőmunka után a 25 évig lezárt ládák az „ötök” egyikének, Hauber Ferencnek a padlásáról kerültek le és nyíltak meg.

Az 1985. október 1-jén megalakult Német Nemzetiségi Fúvószenekar, karmestere Bulhardt Vilmos volt, aki a régi kottákban őrzött dallamokat a 25 tagú zenekar hangzásának megfelelően átírta. Táton és a környező településeken lakó, nagyrészt német nemzetiségű zenészek fő feladatuknak a német nemzetiségi zenekultúra ápolását, a mai német zeneszerzők műveinek bemutatását, a lakosság szórakozási igényeinek magas szintű kielégítését tekintették és tekintik ma is.
A zenekar első minősítésére 1985. december 15-én, önálló hangverseny keretében került sor, ahol a zsűri „Aranydiploma” minősítéssel jutalmazta az együttest.

Bulhardt Vilmos 1988. január 8-án bekövetkezett halála után Fódi János vette át a zenekar irányítását. Az 1989. március 8-i minősítő hangversenyen a zsűri a zenekart a nemzetiségi együttesek kategóriájában, az országban elsőként „Kiemelt Aranydiploma” minősítéssel jutalmazta. 1991-ben, a Pilisvörösváron megrendezett VIII. Országos Német Nemzetiségi Fúvószenekari Fesztiválon a fúvószenekar kiemelt második helyezést ért el. Az együttes megkapta a Magyarországi Németek Szövetségének különdíját is.

1995. szeptember 27-én a fúvószenekar tagjaiból megalakult a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekari Egyesület. Az együttes karmestere ettől kezdve több mint 20 éven át Zagyi István.

Az zenekarnak nagyon sok hazai és külföldi szereplése volt. Hazaiak közül kiemelkednek a Megyei Nemzetiségi Hét nyitórendezvényei, a Budapesti Országos Sváb-bálok, fúvószenekari szemlék és találkozók, nemzetiségi fesztiválok. Az együttes fontos szerepet tölt be Tát Város zenei-kulturális életében. Állandó résztvevői a helyi ünnepségeknek, rendezvényeknek. A már hagyományos Újévi hangversenyeik során mindig kicsinek bizonyul a Táti Kultúrház.

Zagyi István magas szintű szakmai irányításával a fúvószenekar 2000-ben nemzetiségi kategóriában “KIEMELT – ARANY” minősítést kapott. Nagy sikerrel szerepelt vezetésével a fúvószenekar külföldön is. Az espoo-i polgármester meghívására 1997-ben Finnországban jártak. 2004-ben Dél-Tirolban, a St. Leonhard településen megrendezett Grand Prix versenyen az előkelő harmadik helyezést érte el irányításával a fúvószenekar. 2006-ban a Sliemai Filharmónia Társaság meghívására az Európai Unio legkisebb tagállamában, a csodálatos szépségű Máltán vendégszerepeltek a mazsorett csoporttal együtt. 2010-ben szintén a mazsorett csoporttal közösen az olaszországi Magione-ba utaztak.

A fúvószenekar 2006-ban kapott először meghívást a Bad Schlemaban megrendezésre kerülő Európai Fúvószenekari Fesztiválra, ahová minden évben 12 országból egy-egy zenekart hívnak meg. Tavaly szeptemberben már ötödik alkalommal öregbítették Tát és Magyarország hírnevét a 4000 fős sátor színpadán. Az együttes eljutott az Ő dirigálásával Tát testvértelepüléseire (Buseckbe, Ebedre, Kaplonyba, Mollnba) és több alkalommal a 30 éve baráti bajor Schrattenbachba is.

A baráti zenekarok fogadásán túl, a Táton működő Musik-Land Utazási Iroda felkérésére Európa 15 országából, valamint az USA-ból, Kanadából és Ausztráliából érkező fúvószenekarokkal adtak közös hangversenyt.

Idén júliusban Tát romániai testvértelepülésén, Kaplonyban fognap fellépni. Innen Székelyföldre utaznak. A Székelyudvarhely mellett található Farkaslakán adnak majd önálló hangversenyt

A zenekar a külföldi vendégszerepléseivel és a külföldi zenekarok fogadásával hozzájárul a népek közötti kulturális- és emberi kapcsolatok erősítéséhez, a nemzetiségi lakosság úgynevezett „híd” szerepének minél hatékonyabb megvalósításához.

A fúvószenekar jelenlegi művészeti vezetője Szladik Tibor. Ő januárban vette át a karmesteri pálcát Zagyi Istvántól, aki 2016. május 15-én kapta meg (Szervátius Tibor után másodikként) Tát Város Pro Urbe kitüntetését.

A Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekari Egyesület elnöke Rózsavölgyi Károlyné, alapító zenekari tag. Az együttes létszáma 35 fő. A legfiatalabb tag 9, a legidősebb pedig 63 éves. A pártoló tagok száma közel 200 fő.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

A zenekar karmesterei – akik elmúlt 30 év során  vezették  zenekarunkat  –  kiemelt szerepet  játszottak  hazánk  zenei  életében,  és felbecsülhetetlen zenei anyagot hagyományoztak ránk,  hoztak létre.Kitűzött  célja  zenekarunknak  a  népek  közötti kulturális  és  emberi  kapcsolatok  erősítése,  a nemzetiségei  úgynevezett „híd-szerepének”  megvalósítása,  amely – reméljük a  fentiekből  is  kitűnik –
megvalósult és így lesz ez további  működésünk során  is.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

http://tat.hu/kultura/muveszeti-csoportok/tati-nemet-nemzetisegi-fuvoszenekar/

 


4. Táti Német Nemzetiségi Dalkör

A nemzeti érték megnevezése:
Táti Német Nemzetiségi Dalkör

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Megyei értékek,
Kulturális örökség,

A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Tát

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

1976-ban csendültek fel először a táti könyvtárban a szebbnél szebb dallamok, amikor Kátai Ferenc bíztatására a honismereti szakkör keretében a bátrabb sváb asszonyok összegyűjtötték leánykorban énekelt dalaikat. A dalkör Góra Andrásné vezetésével 1981-ig működött. 1990-től Pothorszki Lászlóné vezetésével alakult újjá fiatal tagokkal, de a régi hagyományokat ápolva. A régi pártház épületének egy szobájában kaptak helyet, ahol az elődöktől hallott dalokat megtanulták, hogy fennmaradjanak az utókor számára.

A dalok előadásában ifj. Rotbauer László, Mezei László, Schreck József, majd Mechler Ferenc harmonika játéka segítette a 12 főből álló kórust. A dalkör zenei vezetője Nagy Szilvia, aki gitár kíséretével tette felejthetetlenné a dalokat. 1994-ben a már 16 főre kibővült énekkar az összegyűjtött énekekből kazetta felvételt készített. 1995-től a mai napig Kubalek János kíséri gombos harmonikájával a dalkört.

Első alkalommal 1996-ban a magyarországi német kórusok Felsőgallán rendezett országos minősítésén megszerezték a legmagasabb „Arany Rozmaring” díjat, majd 2001-ben kiemelt aranyat értek el Gallyasi Géza vezetésével. 2003-tól Steinmann Vilmos a kórus zenei vezetője, akivel 2004-ben arany minősítést és 2016-ban kiemelt arany minősítést ért el a kórus.
A dalkör 25 éves jubileumára a legszebb dalokat CD felvételen örökítették meg. Rendszeres szereplői a városi rendezvényeknek. A kórust szoros kapcsolat fűzi a szomszédos falvak és városok népdalköreihez, de felléptek már az ország távolabbi településein, sőt külföldön Ausztriában, Németországban, Szlovákiában és Romániában is. Előadásaikban a német néphagyományra jellemző kétszólamú előadásmódot követik. Hitvallásuk a zene, a dal, a közös éneklés nem csak örömet nyújt, hanem formálja, neveli az embereket. A 26 év alatt összegyűjtött és előadott 150 német és sváb dallal céljuk a nyelv a hagyományok és a táti népviselet megőrzése és átadása a fiatalabb generációnak.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

Mint a fentiekből is kitűnik, a kórusnak kiterjedt nemzetközi kapcsolatai vannak, ahol természetesen a megye színeit is képviselik. Ezt még tetőzi a táti Musik-Land Kft. szervezésében idelátogató külföldi énekkarokkal való szereplés, ahol kiváló alkalom kínálkozik a kapcsolatépítésre. Az utóbbi néhány évben Európa szinte minden országából érkeztek csoportok és vitték az énekkar és szűkebb-tágabb környezetünk jó hírét. A megye német nemzetiségi életében is vezető szerepet játszanak, mivel Schmidtné Ilonka – aki a Német Nemzetiségi Önkormányzat vezetője is – évente legalább kétszer nemzetiségi kórustalálkozót szervez Táton, de részt vesznek szinte minden hónapban más települések ilyen jellegű rendezvényein. Szerencsére a kórust kedveli a közönség, így nagyon sok fellépésre kapnak meghívót, és amit tudnak, el is vállalják. Segítik a kezdő, újonnan alakuló sváb kórusokat is kottákkal és egyéb támogatással.

 


5. Táti-szigetek

A nemzeti érték megnevezése:
Táti-szigetek

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Megyei értékek,
Természeti környezet,

A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Tát

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

A Táti-szigetcsoport három nagyobb és egy kisebb (változó) szigetből áll. A három nagyobb a Táti-sziget, a Nyáras- és a Körtvélyes-sziget. A változó kis sziget pedig az úgynevezett Csitrisziget. A Nyáros- és a Körtvélyes-szigetet a Sebes-ér választja el egymástól, illetve öleli körül a kis Csitri-szigetet. A szárazföldtől pedig a Kis-Duna választja el valamennyi szigetet. Közigazgatási helyzetét tekintve a négy sziget közül három (Körtvélyes-, a Nyáros- és a Csitri szigetek)  Esztergomhoz, a Táti-szigetek pedig Táthoz tartoznak.

A Táti-szigetek nagydunai oldalán az ebedi gazdáknak is voltak parcelláik, ahol gazdálkodtak. A  Táti-sziget  nyugati  csúcsát  a  parttal  a  nagy  kőgát,  a  Táti-sziget  keleti  csúcsát  a  Nyárassziget nyugati csúcsával pedig a  belső kis kőgát teszi átjárhatóvá.  Építésük időpontja az 1900 és az 1910-es évek időszakára tehető.  A szigetek soha sem voltak lakottak, ám  az évezredek
alatt számtalan történelmi esemény „szemtanúja” lehetett.

A Duna ezen a szakaszon  (is) nem csak jelenleg, hanem a római kor hódításai idején is határfolyó volt, ami  az időszámításunk 340-390  között a környékünket illetően a  limes határát  jelentette. A számtalan római őrtorony közül az egyik a Körtvélyes-szigetnél, (a jelenlegi Rönkház  környéke)  a másik pedig a Nyáras-sziget csúcsának  vonalában,  a Kis-Duna partján őrizte
Esztergom és környékét a betolakodók ellen.

A  „Nyárasd-szigeti”  sánc,  melyet  a  Nyáras-sziget  keleti  csúcsánál  építettek  fel,  az  1595-ös török elleni csatához kapcsolódó emlék, amely  a török hajók támadását volt hivatva  kivédeni. Mára már csak a korabeli térképeken lelhető fel. Ugyan csak fontos színtere volt a török elleni sikeres küzdelemnek a táti határt övező mocsaras terület, amely az 1685-ös nevezetes Táti csata néven került be a történelembe.

A küzdelmes idők után térjünk ismét vissza a békés hétköznapokhoz!
Jelentősebb  mezőgazdasági  művelésre  sem  a  talaj,  sem  pedig  a  környezeti  viszonyok  nem tették alkalmassá  a szigeteket.  A lakatlanságra  a rendszeres árvizek, a körülményes megközelítés  és  a  környéket  évszázadokon  keresztül  elborító  (Tát-Esztergom  közötti)  mocsaras  környezet,  mezőgazdasági hasznosításra pedig az előbb említett árvizek, az árvíz utáni hosszabbrövidebb vízborítottság és a gyenge talajminőség lehet a válasz.  Az egyedüli rendszeres gazdálkodást  a kaszálás  és,  szénagyűjtés, valamint a sarjúkaszálás utáni legeltetés  jelentette.

A táti gazdák (és általában is elmondható, hogy a földművelésből élő emberek) mindig is természetet szerető,  azt tisztelő emberek voltak.  A szigetek rétjeit  úgy kaszálták, hogy munkájuk során a környező állatvilágot a  lehető legkisebb mértékben zavarják.  Ismerték a kaszálóikon megtelepedő, a fák odvait elfoglaló  madarak fészkelő és  búvóhelyeit,  ezért  a költés, valamint a  fiókanevelés időszakában fokozott figyelemmel végezték ezeken a helyeken a szokásos kaszálást, szénagyűjtést  és egyéb munkákat.  Évszázadokon keresztül zavartalanul nőttek,  szinte őserdőt képezve  a  szigeteket övező galéria-  és  ligeterdők fái.  Ezekből a fákból a gazdák csak éppen annyit vágtak ki, vagy kaptak engedélyt a kivágásra,  amennyi éppen szükséges mutatkozott. Az uralkodó fafajta a nyár  volt és napjainkban is az. Próbálkoztak gyümölcsfákkal is, de tartós sikert nem értek el. A vadkörte telepedett meg hosszabb ideig, de a környezeti viszonyok  igazán ennek sem kedveztek  (erre utal a Körtvélyes-sziget név is). Gombázni, csalánt szedni és fűzfavesszőért viszont ladikkal szívesen jártak át a szigetbe.  A háború  előtti időkben,  de még a háború utáni évtizedben is idilli,  talán nem túlzás azt mondani, hogy  mesébe illő  látványt  nyújtott  a  gondozott  rétek  és  az  óriási  fákkal  tarkított,  érintetlen  galériaerdők, valamint a tiszta vizű csendes mellékágak látványa.

Kedvelt célpontja volt a környék vízitúrázóinak és  vízi  sport kedvelőinek  a Táti-szigetek felkeresése, amely nem csak a testedzés lehetőségével, hanem a Kis-Duna, a Csutri és a Sebes-ér mellékágainak csodálatos látványával is megajándékozta folyóvízen idelátogatókat.

A viszonylagos zártság és háborítatlanság kedvezett a természetes növénytakaró  fennmaradásának, a védett növények és állatok, különösen a vizes  élőhelyeket kedvelő madarak  megtelepedésének.  Az évszázadok alatt hihetetlen nagyságú  és fajgazdagságú madárvilág  választotta költő,  állandó,  átvonuló,  vagy pihenő helyül a szigeteket.  Hasonlóan értékes élőhelyt  biztosítottak  a  védett  és  csendes  mellékágak,  valamint  a  sűrű,  vízparti  növényzet  a  kétéltűeknek, hüllőknek  és  számos  halfajnak.  A  napsütötte  és  szélvédett  virágos  rétek  pedig  a  szitakötő, lepkék és más rovarok számára bizonyultak ideális helynek.

A  szigetcsoport  természeti  értékeit  és  a  táj  egyedi,  különleges  szépségét  az  „átlagemberen” kívül a szakemberek is felismerték.  Amatőrök és ismert szakemberek egyaránt igyekeztek az itt  fellelhető  természeti  értékeket  felmérni,  azokat  rendszerezni,  majd  eredményeiket  publikálni.

A  legkorábbi  flórakutatók  között  említhetjük  Feichtinger  Sándort  (esztergomi  orvosbotanikus), aki az 1899-es kiadású „Esztergom megye és környékének flórája” című munkájában ismerteti a szigetek valamelyikén előforduló és általa azonosított mintegy 118 faj adatait.

A következő neves kutató Boros Ádám (botanikus és biológus, egyetemi tanár) a Gerecse és a Vértes területeinek kutatása során több alkalommal is járt a szigeteken. A leghosszabb időtartamú és megszakítás nélküli kutatómunka Hopp Ferenc nevéhez fűződik.

1938 és 1988 között, ötven évig megszakítás nélkül  kísérte figyelemmel és jegyezte fel a szigetek  madárvilágának  összetételét,  változásait,  mindennapi  életét.  Emellett  feljegyzéseket készített (ha nem is teljes értékűt) a szigetek emlőseiről, kétéltűek- és hűlőkről, továbbá szigetek gyakoribb lepkéiről, szitakötőiről. Napjaink kutatói közül Barina  Zoltán (biológus  MTM növénytár) neve kapcsolható össze a szigetekkel.  Kutatási eredményeit a „Flora Pannonica” című szakmai folyóiratban tette közzé.

A szigeteken található védett növények és állatok közül csak néhányat említenék meg a teljesség igénye nélkül: szibériai nőszirom (Iris sibirica),  pettyegetett  őszirózsa (Aster sedifolius), réti iszalag (Clematis integrifolia), pettyegetett őszirózsa (Aster sedifolius), nyári tőzike  (Leucojum aestivum), vitézkosbor (Orchis militaris), ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), stb. Néhány az állatvilág tagjai közül: tarajos gőte (Triturus cristatus), zöld levelibéka (Hyla arborea), erdei béka (Rana dalmatina), mocsári béka (Rana arvalis), vöröshasú unka (Bombina bombina), illetve a zöld gyík (Lacerta viridis), fürge gyík (Lacerta agilis), kockás sikló (Natrix tesselata), a füles vöcsök (Podiceps auritus), a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus), a kerecsensólyom (Falco cherrug),  a vízi denevér (Myotis daubentoni), a közönséges denevér (Myotis myotis), stb.

A szigetek élővilágában bekövetkező első jelentősebb változást az államosítás hozta. A termelőszövetkezet  (1970-es  és  az  1880-as  évtizedekben)  a  Táti  szigetben  a  tájidegen  papíripari nyár iparszerű  termesztésébe kezdett  a papírgyártáshoz szükséges cellulóz igény és az ebből származó  haszon  reményében.  Néhány  évtized  múlva  azonban  a  papíripari  termelés  visszaesése miatt a szigeti papírnyár termesztése is abbamaradt, magára hagyva az átalakított területet.

A legnagyobb természeti károkozást azonban a Bős-Nagymaros erőművi gátrendszer  szigetbeli  építkezése  okozta.  Letarolták  a  galériaerdőt,  a  behordott,  gát  alapjául  szolgáló  földdel együtt a szigetre került számtalan gyom-  és tájidegen növény magva is.  A  nem hasznosítható hatalmas  nyárfa  gyökerekkel  feltöltötték  a  védett  és  értékes  faunafajokat  tartalmazó  Csutri
mellékágat,  véglegesen  tönkretéve  nem  csak  egy  igen  értékes  ökológiai  közösséget,  hanem egy sajátosan szép ikonikus környezetet is.  Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az erőmű építésének leállítása  egyben a  további rombolásnak  is  gátat vetett. Míg az építkezés néhány éve  alatt  a  Táti-sziget  értékes  növény  és  állatvilága  komoly  károkat  szenvedett,  addig  a Nyáras-  és  Körtvélyes-szigetek  a  körülményekhez  képest  szerencsésen  vészelték  át  ezt  az időszakot.

A  szigeteken  megmaradt  védett  és  veszélyeztetett  növény-  és  állatritkaságok  olyan  értéket képviselnek, melyek (mint nemzeti érték)  fennmaradására, megőrzésére  és védetté nyilvánítására  ösztönözték a természetvédelemmel foglalkozó  szakembereket.  2008-ban nyújtották be a Környezetvédelmi  és  Vízügyi  Minisztériumhoz  a  Táti  és  Süttői-szigetek  természetvédelmi terület létesítéséről szóló tervezetet.  A szigetcsoport része a Natura 2000 hálózatnak, a Tátisziget kivételével  pedig a szigetcsoport  a Duna Ipoly Nemzeti Park  kezelésébe  került.  Tervszerűen történik a szigeteken lévő erdőrészek felújítása, karbantartása.

A szigetek  évtizedek alatt tetemes károkat szenvedett környezetének és élővilágának helyreállítása (vagy legalábbis a természetközeli állapot elérése)  az igen jelentős anyagi terhek mellet a terület  és élővilága környezeti  állapotának  részletes  felmérését, majd a felméréshez igazodó kezelési tervet is el kellett készíteni, amelyet a  Duna Ipoly Nemzeti Park (DINP) igazgatósága részéről Baranyai Zsolt, Csonka Péter, valamint a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület  munkája. A szigetek vízhez, vagy vízközelhez kötött vizes élőhelyének  rekonstrukcióját a győri Hullámvonal Mérnökszolgálati Társaság terve tartalmazza,  melynek megvalósítása után  a  szigetek értékes kétéltűi és hüllői számára biztosít majd biztonságos és tartós élőhelyet hosszú évtizedekre. Talán  ez  a  rövid  ismertető  is  jól  érzékelteti  a  szigetcsoport  értékeit,  küzdelmes  sorsát,  és  a fennmaradás, megújulás reményét.

A fenti ismertető ad aktualitást a következő bejelentéshez is. Reményeink  szerint az őszi idő-szakban  megjelenik egy könyv: „A Táti-szigetek és természeti értékei”címmel, amely részletesen  bemutatja  a  Táti-szigetek  és  a  település  évszázados,  mindennapi  életét-kapcsolatát,  a szigetekhez  is  kapcsolódó  történelmi,  társadalmi  és  gazdasági  vonatkozású  eseményeket.  A szigetcsoport  élővilágát  közvetlenül  és  közvetve  befolyásoló  földrajzi  környezetet  (a  KisDuna, a patakok, az elkerülő út, árvízvédelem). Ugyan csak részletes leírást kapunk a szigetek korabeli,  a  közelmúlt  és  a  jelen  időszak  természeti  értékeiről,  növény-  és  állatvilágáról.  A felsorolt  fajokról, egyedekről részletes táblázatokban  tájékozódhat  az érdeklődő.  Olvashatunk a védetté  nyilvánítás,  a rehabilitációs  és rekonstrukciós  tervekről. A mellékletekben található (színes) történelmi térképek,  archív fotók és egyéb  dokumentumok  teszik még értékesebbé a közel 180 oldalas könyvet.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

A táti  szigetek viszonylagos  zártsága olyan természeti értékeket őrzött  meg ami egyedülálló és amibe a növény és állatvilág is beletartozik, de a táj  egyedi szépsége sem elhanyagolható.


6. Táti Porcelánbaba Klub

A nemzeti érték megnevezése:

Táti Porcelánbaba Klub

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Megyei értékek,
Kulturális örökség,

A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Tát

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

A Duna-kanyar nyugati kapujában, Tát kisvárosában – a helyi Kultúrházban – alakult és működik jelenleg is az ország első és eddig egyetlen Porcelánbaba klubja.

Egy 2005 Adventjében – Czibuláné Csicsman Erzsébet gyönyörű porcelánbabáiból – rendezett kiállítás olyan mély benyomást gyakorolt a klub tagjaira, melynek hatása alól máig nem tudtak szabadulni.  2006-ban többen elhatározták, hogy a babakészítő mester vezetésével szeretnének megismerkedni a porcelánbaba készítés rejtelmeivel. A próbálkozásból szerelem lett, és ma már 17 hölgy szerez örömet saját magának, a közönségnek, de elsősorban a gyerekeknek a szebbnél-szebb babák elkészítésével, kiállításon való bemutatásával.   Magyarországon még nem túlságosan elterjedt ez a különleges, és sok ügyességet, kreativitást igénylő hobbi.  A megalakulásuk óta eltelt közel tíz év alatt számtalan egyedi kézműves remek született a kezük között.  Valamennyi baba más és más. Az aprólékosan kidolgozott babák minden egyes porcikáját egy-egy hölgy maga készíti el. Márpedig ez jó néhány kézműves mesterség ismeretét is feltételezi.  Porcelánból általában csak a babák feje, végtagjai és mellrésze készül, melyet mesterük önt ki gipszmintába kaolin alapú öntőmasszából. A babák arca több napos megmunkálás, csiszolás, az arckifejezést leginkább megadó festés, majd az égetés után nyeri el végleges formáját.  A fejtartástól, a „sminktől”, a szem formájától függően egy alapformából számos egyéni karakter születhet. A porcelán testrészek kitömött textil testet kapnak, aminek belsejében egy csontszerű műanyag váz gondoskodik róla, hogy a baba különböző mozdulatokban is megálljon. S akkor még nem beszéltünk a kalaptól a cipőig minden ízében valódi öltözékről. A ruhavarrást komoly kutatómunka, illetve a textíliák és egyéb kellékek gondos összeválogatása előzi meg.  A kezük alól kikerülő alkotások szinte élnek.

A győri Zichy palotában évenként megrendezett nemzetközi versenyen az első években egyéni munkákkal indultak, majd 2010-től közösen különböző jeleneteket állítanak össze. A győri versenyeken, életképeikkel rendre első helyezést értek el, 2013-ban különdíjat nyertek a babakészítés népszerűsítéséért, emellett egyénileg is értek el szép sikereket.

Több életképüket hívják kiállításokra. Kastélyról kastélyra jár a „Barokk esküvő” a győri Zichy palota, a Fehérvárcsurgói Károlyi kastély, a Lökösházi Bréda kastély után az ország legszebb barokk kastélyában a Fertődi Eszterházy kastélyba volt látható több hónapig.  A 2014-ben készült életképük a „Délután a parkban” a Bréda kastély után a Pesti Vigadóban is bemutatták. Legutóbb pedig, a 2015. évi versenyre készült el a díszmagyar viseletet bemutató életképük, melyet elsőként a budapesti Kiscelli Múzeumban láthatott a közönség.

Művészeti vezető: Czibuláné Csicsman Erzsébet

Klub vezető: Kátai Ferencné

A klub tagjai: Balázs Szilárdné, Czibuláné Csicsman Erzsébet, Erdős Péterné, Kátai Ferencné, Maráz Erzsébet, Dr. Mosonyi Anna, Nemes Pálné, Németh Jánosné, Pappné Adolf Erzsébet, Robotka Ernőné, Saár Jánosné, Schmidt Lászlóné, Sófalvi Melinda, Süveges Zoltánné, Szabó Mihályné, Szűcs Erzsébet, Varga Lászlóné

 

A Táti Porcelánbaba Klub életképei:

2010. A Föld gyermekei (16 db porcelánbaba)

Bemutatók, kiállítások: Győr: Zichy-palota, Bécs Collegium Hungaricum, Pesti Vigadó

(XIV. Országos Baba- és Mackókészítési versenyen Életképek kategóriában I. helyezés)

 

2011. János Vitáz Tündérországban (16 db) porcelánbaba)

Bemutatók, kiállítások: Győr: Zichy-palota, Lökösháza: Bréda kastély, Fehérvárcsurgó: Károlyi kastély, Bük-fürdő, Mesterháza

(XV. Országos Baba- és Mackókészítési versenyen Életképek kategóriában I. helyezés)

 

2012. Húsvéti locsolkodás Táton – A táti sváb népviselet bemutatása (16 db porcelánbaba)

Bemutatók, kiállítások: Győr: Zichy-palota, Fehérvárcsurgó, Visegrád, Esztergom: Prímás pince

(XVI. Országos Baba- és Mackókészítési versenyen Életképek kategóriában I. helyezés)

 

2013. Barokk esküvő (21 db porcelánbaba)

Bemutatók, kiállítások: Győr: Zichy-palota, Lökösháza: Bréda kastély, Fehérvárcsurgó: Károlyi kastély, Bük-fürdő, Fertőd: Eszterházy kastély

(XVII. Országos Baba- és Mackókészítési versenyen különdíj)

 

2014. Délután a parkban (16 db porcelánbaba)

Bemutatók, kiállítások: Győr: Zichy-palota, Lökösháza: Bréda kastély, Dorog, Bük-fürdő, Pesti Vigadó

(XVIII. Országos Baba- és Mackókészítési versenyen Életképek kategóriában I. helyezés)

 

2015. Vasárnapi mise után az Esztergomi Bazilikánál – Díszmagyar viselet bemutatása

(14 + 5 porcelánbaba)

Bemutatók, kiállítások: Budapest Kiscelli Múzeum

(XIX. Országos Baba- és Mackókészítési versenyen Életképek kategóriában I. helyezés)

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

A csoport tíz éve képviseli a várost és a megyét a legelőkelőbb kiállításokon, mint pl. a Zichi Palotában, Fehérvárcsurgón a Károlyi kastélyban, a lökösházi Bréda kastélyban, a fertődi Eszterházy kastélyban, a Pesti Vigadóban, a budapesti Kiscelli Múzeumban – mindenhol nagy sikerrel.

A Klub már nem először rendezte meg Táton az Országos Babakészítők versenyét, ami színvonalas több napos programokból, előadásokból áll össze. Tervei között szerepel egy babamúzeum kialakítása is, ahol megfelelő körülmények között helyben is megtekinthetőek lennének a babák.