Tát Nagyközség Önkormányzatanak megbízásából 2010. szeptemeber végén vizsgáltuk a Tát-Kertvárosi városrész talaj- és talajvíz viszonyait annak feltárása céljából, hogy a vizsgált településrész DNy-i sarkában jelentkezett pinceelöntések megszüntetésének lehetőségeit feltárjuk. A vizsgálat keretében 14 db 6-10 m mélységű fúrást mélyítettünk, ezek közül egyet vízszintmegfigyelésre alkalmas kúttá képeztünk ki.A felszíni 0,3-1,2 m vastag humuszos feltalaj alatt egy markáns szemcsés rétegsorozat jelentkezik a 8,5-8,6 m mélységben feltárt feküagyagig. A szemcsés rétegsor két részre tagolható, a felső része (2,5-5,8 m) lényegesen finomabb szemű, többnyire iszapos finomhomok, míg ez alatt egy kiváló vízvezető réteg, egy jól graduált homokos kavics települt. Mindkét réteg általános elterjedésű, az árvízvédelmi gát nyomvonalában korábban mélyített fúrások szerint ugyanez a rétegsor jelentkezik egészen a Dunáig. Mivel a kavicsréteg egészen a folyóig kifut, így a durvaszemű kavicsos rétegen keresztül közvetlen a kapcsolat a talajvíz és a folyó vize között. Vizsgálatunk idején a talajvíz táplálta a folyót.
A vízzáró feküt alkotó sovány, illetve közepes agyag közel azonos mélységben (5,4-9,2 m) jelentkezett, a pincevizesedés közelében 8,5 m. A térség általános földtani képe alapján vastagsága a 10,0 m-es nagyságrendet is elérheti, így hidrogeológiai szempontból az alatta települt vízvezető rétegek a vizesedésben nem játszanak szerepet.
A vizsgált területen egy homogén talajvíz helyzet mutatható ki, a D-i részen a talajvíz a terepszint alatt jellemzően 0,8-1,2 m mélységben jelentkezik (107,0-107,3 mBf.), ez teljes szinkronban van az elöntött pincékben mért vízszintekkel. É-i irányba, a Duna felé haladva a vízszint kissé süllyed, itt a jellemző vízmélység már 1,2-1,5 m, míg a vízszint 106,5-106,8 mBf. A minimális vízszintkülönbség alapján ugyan a talajvíz a folyó felé áramlik, de az áramlási sebesség igen csekély. Mivel a hidraulikai esés is minimális, így a réteg természetes leürülése a szokásos szintre igen lassú folyamat lesz még csapadékszegény időszakban is.
Mivel a talajvíz belátható időn belül (a fűtési időszak előtt) természetes úton nem fog süllyedni, a jelenlegi kedvezőtlen állapot csak valamilyen mesterséges beavatkozás eredményeként javulhat. A víz elleni védekezésnek alapvetően négy útja lehet:
1./ A vízvezető réteg vízzáróvá tétele valamilyen tömítő, injektáló eljárással
Az eltömítendő rétegtömeg a Béla király utca-Rózsa utca-Tulipán utca által közrezárt védendő terület 364.000 m3 anyaga esetében 10.000 Ft/m3-es becsült díjjal számolva 3,6 Milliárd Ft, ami nyilvánvalóan irreális költség.
2./ A vízvezető rétegben valamilyen vízzáró műtárgy építése (pl. résfal)
Ez esetben egy kerítő résfal hossza 810 m lenne, ami 9 m-es átlagmélység mellett 7300 m2 falfelületet jelentene. Egy becsült 60.000 Ft/m2 –es árral kalkulálva ez még mindig csak egy 440 millió Ft-os költséggel lenne megépíthető, ami egyéb nehézségeket nem tekintve is olyan költség, mely feltehetőleg szintén nem vállalható.
3./ A védendő épületek egyedi utólagos szigetelése
A belső szigetelés a jelenlegi vízszintek mellett csak igen körülményesen oldható meg és kétséges annak kifogástalan elvégzése állandó szivattyúzás mellett (becsült költsége épületenként 2-3 millió Ft). Ami még járható útnak tűnhet azon épületeknél, melyeknél a vízszint nem haladja meg a 20-30 cm-es vízoszlopot, a pinceszint egészében, vagy csak egyes helyiségeiben (elsősorban a kazánhelyiségekben) egy a talajvízszint fölé nyúló szigetelt teknő építése. Alkalmazhatóságát épületenként lehet eldönteni az épület alaprajzának és pinceszintjének ismeretében
4./ A talajvízszint süllyesztése több módon lehetséges
4/1 Függőleges drénfal építése esetén egy erre alkalmas célgép max. 6,0 m mélységig egy függőleges drénfalat épít az épületek környezetében, melyet egy vagy több központi aknába vezeti a vizet, ahol azt összegyűjtve szivattyúval elnyomatható. Feltehetőleg azonban a közműhálózat olyan sűrű, hogy egy folyamatos drénfal nem vihető végig, esetleg csak különlegesen kedvező esetben, szakaszosan, több gyűjtőaknával. Egy 5-6 m mély drénfal építési költsége 25-30.000 Ft/m,, így egy esetleges megvalósíthatóság esetén az összköltség 10-12 millió Ft-ra tehető.
4/2 A fenti akadályozó közművek vízszintes csapoló elemek létesítésével kerülhető ki. Ebben az estben a vizet 1-2 központi aknába gyűjtik össze, míg a csapoló elemek a közművek szintje alatt az aknából kihajtott csápok vagy irányított ferdefúrások. A Kivitelező tájékoztatása szerint lényegesen drágább megoldás az egyedi kutaknál és nem hoz lényegesen jobb eredményt víztelenítés terén.
4/3 Kútcsoportos vízszintsüllyesztés végezhető kis átmérőjű (Æ125-150 mm) vagy nagy átmérőjű (Æ60-80 mm) fúrt kutakkal. A kavicsból adódóan igen komoly vízmennyiségekre kell számítani, melyhez külön hidraulikai vizsgálattal lehet a kúthozamokat és a kútkiosztást kiszámítani. A nagy kútszám miatt elsősorban a nagy átmérőjű kutakat javaslom, ezekbe lényegesen nagyobb hozamú szivattyú építhető be. Ennek elsősorban abban van jelentősége, hogy minden kúthoz energiát és gyűjtővezetéket kell építeni, mely kis kutaknál lényegesen bonyolultabb. Maga a kutak fúrása 10 kútból álló rendszer esetében 6-7 millió Ft-ból kivitelezhető, melyet még a vízelvezető rendszer kiépítése, illetve az üzemeltetés költsége terhel. Nagyon fontos a kutak hordalékmentes üzemeltetése.
4/4 A vákuumkutas megoldás műszakilag megoldható, jól illeszthető a kiosztás a közművekhez, azonban a hosszú víztelenítési időből adódóan várhatóan igen magasak az üzemeltetés költségei.
Bármelyik víztelenítő módszert azonban ki kell egészíteni egy megfelelő kapacitású, fagymentes víztelenítő rendszer kiépítésével, mivel a kiemelt vizeket el is kell nyomatni. A szennyvízcsatorna rendszer erre a célra történő felhasználása semmiképpen nem javasolható. A víz gravitációs elvezetésére a morfológia nem nyújt lehetőséget, így mindenképpen szivattyús üzemmód szükséges. Hidraulikai vizsgálatot nem végeztünk, de a rétegsor ismeretében a kiemelendő vízhozamot min 4-5 m3 /perc-re (7-8000 m3/nap) becsüljük. Ez min. Æ200 mm-es, a fagyveszély miatt földalatti nyomóvezeték kiépítését igényli. A jelentős beruházási költségeket akár 100.000 Ft-os nagyságrendű napi energiaigény is terheli.
Mindegyik ismertetett megoldás igen komoly költséggel jár, s a megépülő rendszert csak rövid ideig, 8-10 hónapig kell használni, s utána visszaáll a korábbi lényegesen kedvezőbb alacsony vízszintű állapot. Ezért ennek megvalósításhoz szükséges pénzügyi keretet sokkal hasznosabbnak tartanám a hiányzó csapadékvíz rendszer kiépítésére fordítani, mely hosszú távon biztosítaná a területre lehulló víztömeg elvezetését, s az nem emelné a D-i irányból érkező talajvíz vízszintjét. Feltehetőleg az extra vízszintek esetén jelentkeznének problémák, de ezek gyakorisága és mértéke lényegesen kisebb lenne.
Az idei évet a korábban ismertetett megoldások megvalósulásának hiányában egy helyi, épületenkénti vízemeléssel lehet „átvészelni”. A vízemelés történhet közvetlenül a beáramlott víz leszívatásával, de sokkal szerencsésebb megoldás a pincepadló áttörésével a mélyponton egy kis mélységű zsompot kialakítani. Ezzel a vízszint mélyebben tartható és megoldható a víz megszűrése. Esetlegesen oldalsó csápokkal az épület távolabbi részeinek vize is beköthető a zsompba. A módszer ott alkalmazható talajtörés veszélye nélkül, ahol a vízszint a pincében nem haladja meg a 20-30 cm-t. A lokális vízmentesítéseknél is alapvető a homokolás mentes víztermelés, mivel a homokbeáramlás idővel süllyedéseket okozhat. A rendszert egy riasztó elemmel javaslom kiegészíteni, mely megakadályozhatja a működő kazán esetleges elöntését a szivattyú üzemzavara esetén. A zsomp javasolt kialakítására egy vázlatot adtunk részletes szakvéleményünkben.
Tata, 2010. október 20.
Dankó Zsolt
